Ha összetörik a szívedet...

Nincs annál rosszabb, mint ha valaki összetöri a szíved. Ha valakire nagyon vágysz, és utána el kell engedned, az nagyon nehéz. Ahogy egyre idősebbek leszünk, egyre többen törik össze a szívünket, és egyre jobban fáj.

Az összetört szív nyomaszt, zavaró és nagyon nehéz. Szerencsére nem tart örökké.

Engedd el!

Amikor az összetört szívről beszélünk, a legelső dolog az, hogy teljesen el kell engedni. Ha így kellett lennie, akkor csak engedd el, és bízz abban, hogy valaki jobb fog jönni. Ha visszamegyünk ahhoz, aki összetörte a szívünket, a másik csak legyőzöttnek fog tekinteni, mi pedig a megszégyenülést kockáztatjuk. Nagyon jó módja annak, hogy elengedjük őt az, hogy ellenállunk a késztetésnek, hogy visszamenjünk hozzá, és egyszerűen csak nem hívjuk fel telefonon, nem küldünk e-mailt és nem vesszük fel a kapcsolatot semmilyen módon.

Érezd a szíved!

Teljesen normális, ha rosszul érzed magad. Szánj időt arra, hogy rosszul érezd magad! Sétálj egyedül, vagy hallgass valami szomorú zenét! Minden érzésnek megvan a maga értéke, hiszen minden érzés tanít valamit önmagunkról. Ugyanúgy, ahogy  a boldogságot is ízlelgetjük, a szomorúsággal is tehetjük ezt, tudva, hogy ez az érzés sem tart örökké. Ahogy a nap sem süthet minden nap, az eső sem eshet örökké.

Menj és engedd ki!

Beszélj róla valakivel. Egy közeli barát engedni fogja, hogy kiöntsd a dühödet és frusztrációdat, és segíteni fog megnyugodni is. Ha magadban tartod a dühödet és a szomorúságodat, végül önsajnálatba fogsz burkolódzni, és kihagyod azt a lehetőséget, hogy mélyebb kapcsolatokat építs a barátaiddal.

Várd ki!

Végül szeretnék megosztani veletek egy rövid kifejezést, ami mindig segített nekem a fájdalom idején. Ez pedig az, hogy: az idő enyhít a fájdalmon. Ahogy telik az idő, rájövünk, hogy a ?ma? elmúlik, és egyre távolabb és távolabb kerül a ?múltba?. És ahogy telnek a napok, a sérülés elmúlik lassacskán, míg végül egyáltalán nem emlékszünk a fájdalomra.

Nézz előre!

A jövő gyorsabban száguld felénk, mint ahogy felfoghatnánk. Ha nem fordulunk előre, hanem a múltra nézünk, nem fogjuk meglátni mindazt, amit a jövő tartogat számunkra.