Isten egy elefánt?

David A. cikke alapján 

Van egy népszerű analógia, amit annak bizonyítására szoktak felvetni, hogy minden vallás egyaránt jó Isten leírására. A vallásfilozófia tanárok különösen szeretik ezt az analógiát, mivel egyenlővé teszi a vallásokat, azt mondva, hogy mindegyik egyaránt „igaz”, ahogyan Istent leírja.

Az analógia a következő: négy vak ember találkozik egy elefánttal. Mivel még sosem láttak elefántot, körbetapogatják, próbálva megérteni és leírni az új jelenséget. Az egyik az ormányát fogja meg, és megállapítja, hogy ez egy kígyó. Egy másik az egyik lábát ragadja meg, és azt mondja, hogy ez egy fa. A harmadik a farkát találja meg, és kijelenti, hogy ez egy kötél. A negyedik, miután az oldalához lép, levonja a következtetést, hogy igazából egy falról van szó.

Mindegyik vak ugyanazt a dolgot írja le: az elefántot. Mégis, mindegyik egymástól radikálisan különböző módon írja le ugyanazt a dolgot.

Sokak szerint ez megfelel a világ különböző vallásainak – ugyanazt a dolgot radikálisan különböző módon írják le. Így levonható a következtetés, hogy egyetlen vallás sincs birtokában a teljes igazságnak, de mindegyik egyaránt érvényes.

Ez egy erős és elgondolkodtató kép, és nyilvánvalóan úgy tűnik, hogy megragadja az igazságot. Ha Isten végtelen és mi végesek vagyunk, logikus arra gondolni, hogy egyikünk sem láthatja át az ő természetét. De valóban mutatja ez az analógia, hogy minden vallás Istenhez vezet? Ahhoz, hogy ezt elfogadhassuk figyelmen kívül kellene hagynunk néhány fontos tényt.

1. Először is van egy tényszerű dolog: az elefánt. Amit a vakok megpróbálnak leírni, igazából egy elefánt, nem valami más. Ugyanígy vannak tényszerű kérdések Istennel kapcsolatban. „Létezik Isten?” – ez egy tényszerű kérdés, ahhoz hasonlóan, mint „2+2=4?” Ha igen, akkor ez igaz lenne függetlenül attól, hog bárki elhiszi-e vagy sem, illetve ha valaki tagadja a tényt, akkor téved. Így hát nem minden vélemény egyformán igaz, akár elefántok, akár Isten kérdéséről van szó.
2. Másodszor, igazából mind a négy vak tévedett. Elefánttal találkoztak, nem fallal, kötéllel, fával vagy kígyóval. Nem egyformán igaz a véleményük, hanem egyformán hamis. Legjobb esetben ez az analógia csak azt tudná megmutatni, hogy minden vallás téved, nem pedig azt, hogy minden vallás igaz.
3. Harmadszor – és ez a legfontosabb – az analógia nem vesz számításba semmilyen különleges kijelentést/kinyilatkoztatást. Ha egy ötödik ember érkezne a helyszínre, aki lát (és képes lenne hitelt érdemlően bebizonyítani, hogy tényleg lát), és azt mondaná az elefántra, hogy ez egy elefánt, az az egész analógiát megváltoztatná.

Jézus Krisztus – a vallási vezetők között egyedülálló módon – azt állította, hogy ő egy ilyen típusú „ötödik ember”, egy konkrét kijelentése Istennek. Sokan azok közül, akik látták Jézus csodáit és hallották beszélni, felháborodtak azon, hogy mennyire tisztán egyenlővé tette magát Istennel. „Ezek után még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Apjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.” A másik oldalról Jézus arra hívott mindenkit, hogy higgyen benne, ha az Isten utáni vágyát ki akarja elégíteni. Én vagyok az élet kenyere, aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.”

Szeretnéd leellenőrizni, hogy Jézus milyen alapon állította, hogy ő az „ötödik ember”?

Nézd meg a www.timoteus.hu/passio weboldalt!