Az élet nagy kérdései

Ha szétnézünk a világban – és itt elég csak a különböző iskolai mészárlásokra vagy 2001. szeptember 11-re gondolni – bizonyos kérdések önkéntelenül is felmerülnek az emberben, függetlenül attól, hogy szívesen foglalkozunk-e velük vagy sem.

Amikor megrendül a körülötted lévő világ és felborulnak az értékek, akkor az élet alapvető kérdései hirtelen nagyon fontossá válhatnak. Ezt mindannyian tapasztalhattuk mostanában. Hogyha nincsenek jól megalapozott, átgondolt és meggyőződéseddé vált válaszaid ezekre a kérdésekre, akkor krízishelyzetben könnyen összezavarodhatsz. Sőt az is lehet, hogy a világról alkotott képed teljesen felborul.

De vajon mik is az „élet nagy kérdései”?

Ha például az előbb említett eseményeket (az iskolai drámákat és a Világ Kereskedelmi Központra mért támadást) nézzük, akkor kérdésként többek között a következők merülhetnek fel: ha létezik Isten, hogyan engedhet meg ilyen tragédiákat? Vajon ez a merő gonoszság nem azt bizonyítja-e, hogy nincs is Isten? Mi visz arra valakit, hogy egy emberekkel teli épületbe belevezessen egy repülőgépet? Honnan van meg bennünk a lelkiismeret, amivel elítéljük az ilyesmit? Honnan erednek az ember belső értékei? Miért kockáztatja, vagy akár áldozza fel valaki az életét egy idegenért?  Vajon nem ugyanaz-e a lényege az összes nagy vallásnak? Van-e értelme az életemnek, vagy csupán események sorozata az egész? Létezik-e igazságos háború, és ha igen, mitől az?

Természetesen ezeken kívül még sok „nagy kérdés” létezik. Amit felsoroltam, csak néhány azok közül, amelyek az eszembe jutnak, amint a számtalan tragédiára gondolok. Léteznek olyan kérdések is, amelyre válaszolunk is az által, ahogy élünk, például: Van-e igazság? Ha igen, ki mondja meg, mi az? Valóban megtudható, hogy létezik-e Isten? És számít-e az egyáltalán? Honnan van az erkölcs? Honnan van a hit, és hogyan hiszünk?

Nehéz, küzdelmes kérdések ezek. Miért van az, hogy a legtöbb ember megelégszik azzal, hogy egyszerűen éli az életét, és sosem gondolkodik el az élet „miért”-jein és a „hogyan”-jain? Amint azt Henry David Thoreau megállapította: „az emberek tömege csendes kétségbeesésben éli az életét”.

Milyen szomorú élet az ilyen.

Visszamehetünk akár Szókratészig vagy Platónig, és láthatjuk, hogy az emberek már akkor is akarták tudni a választ az élet nagy kérdéseire. Néhányan azt állapították meg, hogy ezekre a kérdésekre nincs is válasz, vagy ha mégis, akkor az „magánügy”.

Mi nem így gondoljuk. Mi hisszük, hogy van válasz ezekre a kérdésekre. És ha ezt tagadjuk ,akkor tagadjuk azt is, hogy van az életnek célja, értelme és értéke. Te mit gondolsz?

A legkönnyebb nem gondolni semmit, hanem követni a tömeget és hagyni, hogy mások mondják meg, mit gondolj. De ha eddig eljutottál az olvasásban, az azt jelzi, hogy te ennél többet akarsz. Ezért az első század egyik legnagyobb tudósának, filozófusának és vallási vezetőjének, Pál apostolnak a szavaival hívunk téged: „Gyere, gondolkodjunk együtt.”